Murádin László élete és szakmai pályája talán
leginkább abban kivételes, hogy a 20. század történelmi terelőfalai és
akadályai ellenére szívósan haladt és megmaradt a maga által választott úton.
Az pedig a sors és a történelem elégtétele, hogy a nagy munkái úgy valósultak
meg az elmúlt negyedszázadban, ahogyan korábban elképzelni sem lehetett volna,
kisebb írásainak java része pedig szintén gyűjteményes kötetekbe kerülhetett.
Életének lexikális adatai: 1930. november
29-én született az aranyosszéki Harasztoson. Iskoláit szülőfalujában, majd a
gyulafehérvári Majláth Gimnáziumban, a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban és a
marosvásárhelyi Bolyai Líceumban végezte. A Bolyai Egyetemen szerzett magyar
nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1954-ben. Már egyetemi hallgatóként
gyakornoka, rövid ideig tanársegéde a Magyar Nyelvészeti Tanszéknek. 1957-ben
került át a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti
Intézetébe.
Három területen végzett egészen kivételes
munkát. Az erdélyi magyar nyelvi tájak terepmunkásaként 1959–1966 között
gyűjtötte össze A romániai magyar nyelvjárások atlasza anyagát. A kutatásra kiválasztott
falvak, a meglátogatott kutatópontok (136 település) átfogják a romániai
magyarság egész lakóterületét, a mintegy 3400 kérdés pedig kiterjedt a
hagyományos falusi élet teljes fogalomkörére, a szókészlet legfontosabb
elemeire. A következő három évtizedben az anyag szerkesztésével foglalkozott (a
kiadás reménye nélkül), és sorban közölte elemző tanulmányait, jórészt szintén
az atlasz anyagából (ezekből utólag két kötete is megjelent: Nyelvjárási
tanulmányok. Székelyudvarhely, 1996.; Erdélyi
magyar nyelvföldrajz. Nagyvárad,
2010.). Az atlasz kiadása végül a Magyar Nyelvtudományi Társaság
támogatásával, Juhász Dezső budapesti professzor és munkacsoportja
közreműködésével vált lehetővé. A számítógépes technika órákra, napokra
rövidítette le hónapok, évek munkáját. 1995-ben jelent meg az I. kötet,
2010-ben pedig az utolsó, a XI. (minden kötetben háromszáznál több
nyelvtérkép!). Most már elmondható, és ezt elsősorban Murádin László
nyugtázhatja nagy elégtétellel, hogy ez az atlasz egyedülálló a maga
monumentalitásában, a kutatópontok számában, a nyelvi anyag egyöntetűségében és
hitelességében. Méltó párja a 14 kötetes Erdélyi magyar szótörténeti tárnak.
Nyelvjárástani munkásságáért a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1974-ben Csűry
Bálint-emlékéremmel tüntette ki, a Román Akadémia 1996-ban a P. Haşdeu-díjjal
jutalmazta.
Péntek János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése