85. születésnapján köszöntötték Murádin László nyelvészt

Murádin László élete és szakmai pályája talán leginkább abban kivételes, hogy a 20. század történelmi terelőfalai és akadályai ellenére szívósan haladt és megmaradt a maga által választott úton. Az pedig a sors és a történelem elégtétele, hogy a nagy munkái úgy valósultak meg az elmúlt negyedszázadban, ahogyan korábban elképzelni sem lehetett volna, kisebb írásainak java része pedig szintén gyűjteményes kötetekbe kerülhetett.  

Életének lexikális adatai: 1930. november 29-én született az aranyosszéki Harasztoson. Iskoláit szülőfalujában, majd a gyulafehérvári Majláth Gimnáziumban, a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban és a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban végezte. A Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1954-ben. Már egyetemi hallgatóként gyakornoka, rövid ideig tanársegéde a Magyar Nyelvészeti Tanszéknek. 1957-ben került át a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetébe.

Három területen végzett egészen kivételes munkát. Az erdélyi magyar nyelvi tájak terepmunkásaként 1959–1966 között gyűjtötte össze A romániai magyar nyelvjárások atlasza anyagát. A kutatásra kiválasztott falvak, a meglátogatott kutatópontok (136 település) átfogják a romániai magyarság egész lakóterületét, a mintegy 3400 kérdés pedig kiterjedt a hagyományos falusi élet teljes fogalomkörére, a szókészlet legfontosabb elemeire. A következő három évtizedben az anyag szerkesztésével foglalkozott (a kiadás reménye nélkül), és sorban közölte elemző tanulmányait, jórészt szintén az atlasz anyagából (ezekből utólag két kötete is megjelent: Nyelvjárási tanulmányok. Székelyudvarhely, 1996.; Erdélyi magyar nyelvföldrajz. Nagyvárad, 2010.).  Az atlasz kiadása végül a Magyar Nyelvtudományi Társaság támogatásával, Juhász Dezső budapesti professzor és munkacsoportja közreműködésével vált lehetővé. A számítógépes technika órákra, napokra rövidítette le hónapok, évek munkáját. 1995-ben jelent meg az I. kötet, 2010-ben pedig az utolsó, a XI. (minden kötetben háromszáznál több nyelvtérkép!). Most már elmondható, és ezt elsősorban Murádin László nyugtázhatja nagy elégtétellel, hogy ez az atlasz egyedülálló a maga monumentalitásában, a kutatópontok számában, a nyelvi anyag egyöntetűségében és hitelességében. Méltó párja a 14 kötetes Erdélyi magyar szótörténeti tárnak. Nyelvjárástani munkásságáért a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1974-ben Csűry Bálint-emlékéremmel tüntette ki, a Román Akadémia 1996-ban a P. Haşdeu-díjjal jutalmazta.

Péntek János

Nánó Csaba: Ahol fény, ott árnyék is

Tizenegy interjú. Tizenegy portré. Színművészekkel, opera-énekesekkel és a színházhoz ezer szállal kapcsolódó alkotó, cselekvő emberekkel, akik megkerülhetetlen alakjai voltak az 1792-ben alapított kolozsvári Állami Magyar Színház aranykorszakának, a ’70-es, ’80-as éveknek. Jelentőségük túlmutat a talmi népszerűség és a kincses város határain. Életük több puszta színháztörténeti adaléknál, még azok számára is, akik soha nem láthatták őket színpadon. Nánó Csaba óvatosan, lágyan áramló tapintattal, halk alázattal, s végtelen szeretettel, úgy, mint ki egy tűnő világot búcsúztat, vezeti az olvasót e művészek legbelsőbb szobájába. Ahol kétség már alig, s fény helyett inkább már árnyék szitál.

Megjelent Sorbán Attila Mondd szépen, ámen című regényének román fordítása

Cartea se citeşte pe nerăsuflate, cu patimă, cu acea patimă născută din dragoste, dar şi din durere. Din suferință. Paginile aleargă unele după altele ca într-un carusel, cu speranța că, după pa-gina ce va veni, cerul se va lumina, suferința se va atenua, oamenii vor deveni din nou oameni, groaza şi suferința nu vor mai fi. Cartea este tristă, aşa cum sunt oamenii şi faptele care au condus la scrierea ei. Pentru că, trebuie să se ştie, cartea nu este una de ficțiune. Este o carte adevărată, reală, cu fapte şi personaje autentice. Dar triste. Personaje aflate în suferință, într-o suferință existențială profundă, ce poate fi înțeleasă doar de puțini, fie de cei care au trăit cândva în aceste locuri, fie de cei care, hărăziți fiind, au devenit suplinitori ai aparținătorilor celor ce aşezămintele de caritate i-au înregimentat.

Új e-könyv

„Aki ennek a borzalmas háborúnak a történetét megírja, elejétől végig a magyar baka himnuszát fogja megírni. A magyar bakáét, aki rettenthetetlen energiával vetette meg kemény lábát a harcban álló Európa minden vértől itatott földdarabján, minden könnytől és verítéktől áztatott szikláján. Hűséges krónikásai az Időnek, akiknek napi feljegyzéseit majd piruló lelkesedéssel olvassa egy későbbi kor és a hiteles feljegyzések után kutató tudós, a napi sajtó munkatársai gyűjtik össze ennek a világégésnek megannyi sokezer kisebb-nagyobb epizódját. Ma riportok, leírások, haditudósítások ezek, de a történelem néhány évtized múlva, amikor az Idő mohája belepi az emlékeket is, a Nagy Háború nyoma agg harcosok ajkán és iskoláskönyvek tömör kivonataiban él csak..."írta aNagyváradi Napló egyik névtelen újságírója 1916. május 20-án.

Letölthető: http://europrint2000.ro