Aki ezt a könyvet elolvassa, azt a kézzelfogható megállapítást szűrheti le belőle, hogy ez nem csupán a zsidóság elleni elképzelhetetlen hajsza történelmi dokumentuma, amelynek beláthatatlan jövendő időkre elriasztó példa gyanánt kell szolgálnia, hanem az a vadállati kegyetlenség, amely a sötét emlékű fasizmust jellemezte, és vele együtt a német haláltáborokat létesítette, nem csupán zsidó-, hanem éppoly keresztény-, mint zsidóügy, mert hiszen a fasiszták keresztényeket is éppen úgy üldöztek és halállágerekben kínoztak halálra, mint zsidókat. Ez hát nem zsidó-, de nem is keresztény-úgy, ez egész Európa, sőt az egész földkerekség minden kultúremberének ügye, amelyet ily történelmi dokumentumok segítségével lehet csak megismerni, és talán örök időkre felszámolni.

Ez a könyv, azonkívül, hogy történelmi dokumentum, az apai szeretet himnusza is. Szinte első lapjától az utolsóig végigvonul rajta a fia életét féltő, azért aggódó, és fiáért saját életét is feláldozni kész apa végtelen szeretete, amely valóban csodákat művelt, és minden akadályon át győzedelmeskedő, mérhetetlen, szinte csodatevő akaraterőt jelent.

Ez a könyv voltaképpen egyéni élmények tükörképe, de ugyanakkor kaleidoszkópja azoknak a kisebb-nagyobb, szörnyűbb vagy kevésbé szörnyű eseményeknek, amelyek úgy, még a rettenetes testi és lelki szenvedések között is élesen figyelő ember és nem utolsó sorban: tehetséges elbeszélő meglátásainak prizmáján keresztül, bár nem csillogó, hanem sötét, sőt fekete színek tömegével váltakoznak lelki szemeink előtt, és amelyek hol borzadállyal, hol meg az emberi gyarlóság fölötti felháborodással vagy éppen megvetéssel töltenek el bennünket. Ismétlem: egy ember élményeinek visszfénye ez a könyv, de ezek az az elbeszélő meglátásainak színein, realitásain keresztül mégsem egy ember egyéni ügyének mutatkoznak, hanem egy egész – hála az Égnek, elég rövid – korszak sötétségére vetnek világosságot, és ez a könyv ezzel mindenki könyvévé magasztosul.

Jóllehet ez a könyv a maga nemében nem a legelső, hiszen már több kötet jelent meg a németországi halállágerek borzalmairól, de ily könyv, amely ily részletes és szigorú tárgyilagossággal, és az átélt események természete folytán ily izgalmas érdekességgel tárgyalná a gettózások, deportálások és haláltáborok szörnyű történelmét, még nem került kézbe, és állíthatom, ez a könyv mint történelmi dokumentum ebben a vonatkozásban is messze felülmúlja a hasonló tárgyú kiadványokat.

De különben is az a tény, hogy a könyv Váradról indult ki, onnan, ahol az akkori egész Magyarországon legrettenetesebb volt a zsidóüldözés, a gettózás, és ahol a szerző ezt a könyvet megírta, megkülönböztetett érdekességet kölcsönöz ennek a nagy történelmi munkának és éppen ezért, különösen a váradiak számára, felbecsülhetetlen értéket jelent.

A könyv oly meglátásokat tartalmaz és három, németországi haláltábor életét oly világos és tiszta egyszerűséggel tárgyalja, és annyira filmszerűen vetíti elénk, hogy olvastán valósággal bele tudjuk képzelni magunkat a borzalmakba és szinte ismerőssé válnak szereplői, ismerőssé a táj, a vidék, ahol az események lejátszódtak, amelyeket oly élesen tud érzékeltetni a jó elbeszélő szerző.

A könyv megjelenését mindnyájan csak örömmel és szeretettel üdvözölhetjük, és amikor Horvát Ernő útjára bocsátja, meggyőződésünk, jóval felül fog emelkedni még azon a sikeren is, amelyet talán maga Horvát Ernő sem mert hozzáfűzni.

Nagyvárad, 1947 Ötvös Béla