Jakobovits
Miklós művészetében új korszak kezdődik a nyolcvanas években. Az ide
vezető úton művészete találkozik a kor minimalista tendenciáival, a
monokróm festészettel, de az új képek egyik legfontosabb vonása a
reliefszerű kialakítás lesz, a vakolt felületek előtérbe kerülése, a
festészet határait már-már átlépő, erősen plasztikus megjelenítés.
Képzeletét éppúgy megragadják a művészettörténeti múlt nagy építészeti motívumai, az antik vagy a perzsa emlékek, mint a porladó vakolatú falak vagy a hétköznapi tárgyak. Ez utóbbiak közül emelkedik ki és válik kedvelt motívumává a bádogvödör, illetve a bádogból készült különböző tárgyak. (...) A művész „aranycsináló” tevékenysége révén megmenti őket a pusztulástól, új életet lehel a rozsdásodó, elenyésző vékony fémlapokba. Jakobovits érzékenyen közelíti meg a más számára csupán hulladékot jelentő tárgyakat, és mindig úgy alakítja át, úgy építi be őket képeibe, hogy a művészi metamorfózis során ne veszítsék el teljesen eredeti mivoltukat, őrizzenek meg valamit eredeti formájukból.
Képzeletét éppúgy megragadják a művészettörténeti múlt nagy építészeti motívumai, az antik vagy a perzsa emlékek, mint a porladó vakolatú falak vagy a hétköznapi tárgyak. Ez utóbbiak közül emelkedik ki és válik kedvelt motívumává a bádogvödör, illetve a bádogból készült különböző tárgyak. (...) A művész „aranycsináló” tevékenysége révén megmenti őket a pusztulástól, új életet lehel a rozsdásodó, elenyésző vékony fémlapokba. Jakobovits érzékenyen közelíti meg a más számára csupán hulladékot jelentő tárgyakat, és mindig úgy alakítja át, úgy építi be őket képeibe, hogy a művészi metamorfózis során ne veszítsék el teljesen eredeti mivoltukat, őrizzenek meg valamit eredeti formájukból.
NAGY T. KATALIN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése