A könyvgyártás
gépesítésével kezd teljesen feledésbe merülni a kézműves
könyvkötés. Ezzel, a valamikor művészetnek tartott kézműves
szakmával, az utóbbi időben csak kevés műhelyben találkozunk.
Pedig hol is lehetne régi könyveket restaurálni vagy egyedi
példányokat előállítani máshol mint egy könyvkötő műhelyben,
ahol nem a gép precizitása hanem a könyvkötő mester kézügyessége
a fontos. Szinte lehetetlen régi könyveket gépesítve restaurálni,
hisz ahány munka annyi eset, annyi kihívás. Minden esetben az
elvárás az, hogy a könyv megőrizze eredeti jellegét.
A nyomdai szakkifejezések
szótárában olyan kötészeti címszavakat találunk mint
aranymetszés, beakasztás, borítósarkítás, előzék, élmetszés,
gömbölyített gerinc, kapitális oromszegő, kötészeti lemez,
sapkázás és hasonlóak melyek a fiatal generációknak, az e-könyv
vagy online olvasóknak nem mondanak semmit. Pedig meggyőződésünk,
hogy előbb-utóbb a szép könyv visszakapja becsületét, újra
elfoglalja méltó helyét a társadalomban és megcáfolja McLuhan
pesszimista jövendölését.
A képen látható
kötetek, A Fehér Dezső által
szerkesztett Biharvármegye -Nagyvárad kultúrtörténete és
öregdiákjainak emlékkönyve 1933-1937, most megjelent reprint
kiadványok, kézi kötéssel készültek és több hetes
munka után raklapon várnak a csomagolásra, kiszállításra és új
tulajdonosaikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése