Adventi könyvvásár Szilágysomlyón - EMKE Magyar Ház

Szeretik a szót, a szépet és a könyvet

Az Europrint Kiadót képviselő Derzsi Judit azt mondta: türelmetlenül várja, hogy bemutassa a kiadó elmúlt évi termékeit. Az idei Könyvmaraton programját Szűcs László, a Várad Kulturális Folyóirat főszerkesztője ismertette, kiemelve azt: úgy döntöttek, hogy ezúttal nem a klasszikus, megszokott könyvbemutatókat tartják, mert a szerzők joggal sérelmezték azt, hogy a nagy jövés-menésben, a futószalagon egymás után következő bemutatók miatt nem kapnak elég figyelmet. És egyébként is, vannak még olyan kiadványok, melyeken még dolgoznak, tehát csak ezután fognak megjelenni. Simon Judit két kötetet ismertetett. Mátyás Zsolt Imre színművész Diógyerek című novelláskötetét már korábban bemutatták, míg Fazekas Csaba Protestantizmus és közélet a XIX. századi Bihar vármegyében: Szilágyi Lajos életútja című könyve aznap jött ki a nyomdából. Id. Szilágyi Lajos (1784-1865) Bihar vármegyei nemes, a Bihari Református Egyházmegye világi ülnöke nem volt különösebben jelentős közéleti személyiség, történelemformáló politikus, viszont érdeklődött a helyi és országos közélet iránt, a protestánsokat az 1830-as években ért sérelmek miatt felekezeti egyenjogúságot követelt, például a házasságkötéskor, többek közt erről is lehet olvasni a kiadványban. Derzsi Judit azoknak ajánlotta az Europrint által megjelentetett, vagy a kiadótól megrendelt köteteket, „aki szeretik a szót, a szépet és a könyvet”. Felmutatta például a Murádin László nyelvész: Az asszony nem ember?, Bihari Csaba: Falusi mesék, Nemlaha György: Kabaré A Holnap városában című kiadványokat. Szűcs László, Móra László A román kézilabda magyar legendái című könyvet és a már bemutatott Dánielisz-kötetet állította fókuszba, illetve jelezte: előkészületben Keresztesi József naplója, Mozog Nagy Imre postamester visszaemlékezése, az Élő Várad antológiája, a MÚRE riportkönyve és a Karácsony a Szilágyságban.

Könyvborító-kiállítás nyílt Váradon

A Reggeli Újság tördelőszerkesztője, Benkő J. Zoltán designer által tervezett könyvborítókból nyitottak tárlatot szombaton délelőtt a nagyváradi Szigligeti Stúdióban, a IX. Könyvmaraton keretében. A designer utóbbi tíz évben készült alkotásai kerültek kiállításra, melyeket három nagy szellemi műhely – az Europrint, a Holnap és a Várad – megrendelésére készített, egységes arculatot kölcsönözve ezzel a váradi magyar könyvkiadás jelentős hányadának.

„Kimutatott tény, hogy ha egy könyvesboltba bemegy a vásárló, akkor átlagosan körülbelül 20 másodpercig van egy könyv a kezében. Ez azt jelenti, hogy jut idő a borítóra, a fülszövegből néhány mondatra és egy gyors átlapozásra. Aztán lehet, hogy megvásárolja és jól befürdik vele, vagy visszateszi a polcra és egy óriási élménytől fosztja meg magát. Ezért is különösen fontos, hogy milyen borítót és milyen designert választunk” – hangsúlyozta Derzsi Ákos szenátor, az Europrint Kiadó tulajdonosa.

Forrás: Reggeli újság

Az asszony nem ember? Nyelvművelő írások (240 írás)

Nagy költőnk, József Attila, a hagyatékában fennmaradt egyik töredékében írja: „A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját, az udvar sarkában gubbasztó, maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.”Nincs költőnk, ki ne vallaná: nyelvünk a legcsodálatosabb hangszer, mely képes kifejezni mindannyiunk gondolatait, érzéseit, örömét, bánatát, töprengését éppúgy, mint a legelvontabb filozófiai következtetéseket vagy a természettudós szigorú egyértelműséget követelő, bonyolult felfedezéseit. A kifejezés lehetősége sokszínű, mert a nyelv lényegében ugyanazt a cselekvést, tulajdonságot, dolgot többféle, árnyalatokban eltérő szavakkal, kifejezésekkel képes megnevezni. A nyelv gazdagsága és sokszínűsége vitathatatlan. A kérdés csak az, hogy ki-ki birtokában van-e a nyelvi és nyelvtani változatoknak, ismeri-e a stilisztikai lehetőségeket, a fogalmazás és szerkesztés szabályait? Az igenlő válaszért mindent meg kell és kellene tennie a családnak, az iskolának, a közösségnek, mindannyiunknak.

Részlet az előszóból

Jegyzet a Rádiónak (2o17. szeptember 13.)

               HOGY MIKET BESZÉLÜNK!                          

Murádin László, a 86 éves nyelvész legutóbbi kötetét – a Hókuszpókuszt – olvasva kedvünk támadt keresni—kutatni a dolgok eredetét; utánanézni a dolgoknak; elgondolkozni azon, hogy miket beszélünk. Mert olykor jobb lenne, ha hallgatnánk. A könyv az Europrintnél jelent meg, Nagyváradon.

A kötet egyik cikkében szó esik a csúzról – a reuma megfelelőjéről. Továbbá a francról – ami vérbajt jelent. A fenéről, ami rákos daganat. Vagy a gutáról – ami agyvérzést jelent. Ha tudjuk ezt, hogyan mondhatunk ilyeneket? - Álljon belé a csúz! A franc essen belé! A fene egye meg! A guta üsse meg! Ilyen beszéddel halálos betegséget kívánunk embertársunknak, és biztos pusztulást. Hát ilyen emberek vagyunk mi? Ezeket hallva képet alkothatunk magunkról is – és másokról is -, akik szemrebbenés nélkül ilyeneket beszélnek. Gondolkozzunk el egy kicsit rajta...

Murádin Lászlónak számtalan kötete jelent meg. Néhánynak a címét idéznénk, hogy fogalmat alkothassunk, mivel is foglalkozik az örökké aktív nyelvművelő. Az egyik könyvének címe: a Szavak titka. A másiké: a Szavak színeváltozása. A harmadiké: Anyanyelvünk ösvényein. A következőé: Ki volt az a bizonyos Déákné?... De a könyveiből megtudhatjuk sok erdélyi magyar helynév eredetét is – ami jól jön, ha otthon akarjuk érezni magunkat e földön.

De az is jól jön, ha időnként tisztázzuk, miről is beszélünk. A címadó szó – a hókuszpókusz – például a szemfényvesztő, a bűvész varázsszava. Hamis látszatra utal, megtévesztő ceremóniára, formaságra, hűhóra. Van belőle részünk elégszer. Hókuszpókusz például az egész politika, a parlamenti munka, a nép állandó látványos – vagy kevésbé látványos – hitegetése. De honnan is ered ez a szó? A latin nyelvű katolikus misében elhangzó hoc est corpus (meum) egy szóba való összevonásából, magyarításából. Először a protestánsoknál terjedt el – széles körben. Ma viszont már nem kegyeletsértő kifejezés. „Csupán” kórrajz – egy társadalmi betegség jellemzője.

A hodály szavunk kezdetben juhakolt, birkaistállót jelentett. Aztán  a nagy, dísztelen, barátságtalan helyiséget is kezdték így nevezni. A szó török eredetű, megvan a románban, újgörögben, a macedónban, a szerb-horvátban, sőt az ukrán nyelveben is. Mi a románból vettük át, akárcsak a pakulárt, a berbécset, az esztenát, az ordát. És jól tettük, hogy átvettük, mert még ma is szükség van ezekre a szavakra. A nyelv változása – miként azt e könyvből is megtudhattuk - demokratikus folyamat, nem szégyen átvenni azt, amire szükség van. Csak a fölösleges dolgok és kifejezések átvétele, ránk kényszerítése okozhat bajt. Ettől védelmeznek az igazi nyelvművelők, így Murádin László is.

Zsehránszky István