Jakobovits Miklós - Képtárgyak
„Engem a képzőművészetben az emberiség lelki
lenyomatai érdekelnek. Azok a jelzések – tárgyakban és
emlékekben –, amelyek érzeteinken keresztül régi korok és
emberek üzeneteit közvetítik felénk, a sors és az emberi
melegség megbízható radiálását, az emberek közti viszony
harmonikus és disszonáns voltát a színeken és formákon
keresztül. A titkokat keresem, melyek sejtelmes derengésükben
sugároznak felénk, mintha varázslatos dimenzióból keresném a
múltat, sejtelmes viszonylataival éppen úgy, mint a jelenkor
frivol, banális jelképeit mai korunk bizarr emberi szimbólumait.
Ilyenformán képeim nem absztrakt munkák, sokkal inkább a
metafizikához közelítenek, hisz az idők és terek távoli
rétegeiből hámozom ki a titkos jeleket, a számomra megfelelő
mondanivalót, akár egy médium, akinek régi korokból súgnak.
Kerülöm a bombasztikus, egymást feszítő és provokáló
jelképeket, inkább a tér, az idő megfoghatóságára,
felszentelésére törekszem, melyben a legbanálisabb tárgyak is
komolyságot és sorsszerű fontosságot kapnak.”
Joó Julianna - PLEIDELL JÁNOS
Pleidell
János művészetéről így írt Kratochwill
Mimi művészettörténész a mester 90. születésnapja alkalmából:
„A teremtő művésznek a nagy egésszel, a természeten túli
egyetemessel létrejött harmónia jellemzi. Képein csend van,
megállt az idő. Tájképein vallásos és bibliai jeleneteket
jelenít meg. Emberábrázolásában a klasszicitás hűvösségét
követi, karakterábrázolása a groteszk felé hajlik. (…) A belső
tájat festi, a látvány igézetét: a páradús levegőt, a
ragyogó, szétáradó napfényt, a fényében fürdő tárgyakat, a
lebegő vízi tündérek táncát, a pasztellszínek finom
árnyalataival.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése