Életes fénykép, művészi
fotográfia idézi meg a múlt század elejéről Udvardy Ignác alakját. Képzeletünk
el is röpíti mindjárt a meditatív alkatú festőt esti kikapcsolódása helyére, a
váradi EMKE kávéházba. Oda, arra a kultúrtörténeti forrásvidékre, ahol a huszadik
századi modern magyar irodalom szárba szökkenő hajtása eredt. A
Holnap-antológiát tervezgették itt, és az EMKE törzsasztalánál esténként ott
lehetett látni Juhász Gyulát, Emőd Tamást, Dutka Ákost, Balázs Bélát,
publicisták, festők társaságában. Merész elképzeléseikhez csatlakozott
rövidesen a Párizsból hazafelé, Mindszentre tartó Ady Endre, megszakítva útját
pályakezdése feledhetetlen városában, Váradon. Udvardy Ignác kevés szavú,
hallgatag tanúja volt a társaság vitáinak. Dutka Ákos, a holnaposok későbbi
krónika írója állt közel hozzá és Juhász Gyula – tanártársa a premontreiek
gimnáziumában –, akivel gyakran együtt indulhattak ezekre az esti irodalmi
szeánszokra. Föltünt itt velük a költőnek induló, majd a fényképészetet
választó Miklós Jutka is. Dutka Ákos egyik versét ajánlotta Udvardynak, Magyar
diák vasárnapja címmel, melynek kéziratát váradi ereklyéi között őrizte
mindvégig a festő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése