2020. január 25., szombat

Hermann Szabolcs - SZENT ISTVÁN KIRÁLY MISE · NYOLC SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÉNEK

A római katolikus énektárak egyik hiányossága, hogy sajnos kevés Szent István király éneket tudnak felsora-koztatni.
A gyűjtési munka továbbgondolása és egyben hiánypótlás ez a könyv, amely Magyarország első királyának, Szent István királynak a tiszteletére íródott és a Szent István király énekek, kompozíciók számát hivatott bővíteni.
Jelen kötetben szereplő énekek egy részét évente komponálta és bővítette a szerző vele a csomaközi Szent István-kórus repertoárját is, hogy legyenek új énekek is az ünnepi misén: új szöveg, új dallam, egy másik, egy még nem hallott kifejezés-módja az augusztus 20-ai ünnepnek. A 8 István király ének és a Szent István király-mise is a bartók-kodályi hagyományokat követve íródott. Az énekek szövegeit régi írásokból (kéziratos Magyar Cantionale, Érdy-kódex, krónikás énekszöveg) kölcsönözte, valamint Faludi Ferenc, Fehér Imola, Juhászné Bérces Anikó, Sík Sándor verseit zenésítette meg. A dallamok "magyarosak", a zenén keresztül is kifejezik a szöveg hangulatát és mondanivalóját, de ugyanakkor könnyen elsajátíthatóak, és a nép számára is jól énekelhetők. Minden éneknek egyedi világa van, fellelhető bennük a magyar nyelv sajátossága: az éles ritmusok használata, a parlando-beszédszerű előadásmód, de találhatunk példát a Szent vagy, Uram!- énektárban megszokott népénekre is. Az énekek előadását sok esetben az előénekes és kórus/nép váltakozó válasza színesíti. A Szent István király-mise előadása az ambitusa, tempóváltásai, s a szokatlanabb harmóniák miatt inkább templomi kórus segítségével ajánlott. Szövege változtatás nélkül követi a liturgia ordinárium szövegét.
Hermann Szabolcs

Nánó Csaba - Az élet körhintáján


Újabb beszélgetések hírességekkel

Két és fél évtizedes újságírói pályámon megadatott, hogy több hírességgel is leüljek beszélgetni. Ezt nevezem én a sors ajándékának. Az ember ilyen alkalmakkor – bár ha elég rég van a szakmában, tapasztalatból már úgyis tudja –, mindig meglepődik azon, hogy ezek a művészek, akik jócskán letettek már az asztalra, tehetségüket nem kell bizonygatniuk, és a hírnevükhöz sem járul hozzá még egy interjú a több száz mellé, mennyire szerényen, örömmel, őszintén és szakmájuk iránti alázattal válaszolnak talán ezredik alkalommal is ugyanazokra a kérdésekre. Nyilván a jó kérdező megpróbál legalább részben olyan kérdéseket feltenni, amilyeneket előtte más nem tett fel, de hát ez nagyon nehéz feladat egy olyan interjúalannyal szemben, akinek élete, munkássága a nagyközönség előtt zajlik, és olyankor idegenek azt gondolják, jobban ismerik, mint ő saját magát.
Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy néha a beszélgetésnél is nehezebb – ha rendesen fel vagyunk készülve rá, talán le sem égünk – elérni a kiszemelt alanyt. Nem mintha jelentős többségük nem állna szívesen a sajtó elé, de az időhiány, a rohanás, de még egy-egy pökhendibb menedzser vagy sajtófőnök is keresztbe tehet terveinknek. Itt van mindjárt egy példa, hogyan NEM sikerült interjút készítenem például Bródy Jánossal, az Illés és Fonográf egykori tagjával, akit Magyarország egyik legjelentősebb szövegírójának tartanak.
Miután száznál is több interjút készítettem különféle státusú és hivatású személlyel/személyiséggel (ezek közül több tucat mély-interjú volt), és a világháló valóban megrövidítette az utat két ember között, mégis vallom: az igazi, jó minőségű, érdekes, lényegre törő, meghitt interjú csakis úgy készülhet, ha a felek egymással szemben ülnek, egymás mondataira reagálnak, látják a másik reakcióit, esetleg megérzik, hogy milyen hangulatban van az illető.
Részlet a szerző előszavából

Ötvös Béla - Fehér bestia

Szibériai hadifogságából sok évvel ezelőtt hazatért ismerősöm elmondta nekem, hogy a hadifogságban átélt, regényesen érdekes szenvedéseit szeretné az utókor számára nyomtatásban megörökíteni, azonban nem tollforgató ember, ezért nem volna képes jól megszerkesztett mondatokban leírását adni élményeinek. De mint jó megfigyelő, pontosan el tudja mesélni az eseményeket, és ha vállalkozom leírásukra, örömmel adná meg az adatokat. Napokon át, gyakran órák hosszat mesélte, feltett kérdéseim alapján, élményeit, és én azokat valóban nemcsak nyomtatásban való megörökítésre méltóknak és sok helyen valósággal történelmi jelentőségűnek, hanem izgalmasan érdekfeszítő regénytémának is találtam. Nagyvárad, 1955. május hó.
Részlet a szerző előszavából