Tizenegy
interjú. Tizenegy portré. Színművészekkel, opera-énekesekkel és
a színházhoz ezer szállal kapcsolódó alkotó, cselekvő
emberekkel, akik megkerülhetetlen alakjai voltak az 1792-ben
alapított kolozsvári Állami Magyar Színház aranykorszakának, a
’70-es, ’80-as éveknek. Jelentőségük túlmutat a talmi
népszerűség és a kincses város határain. Életük több puszta
színháztörténeti adaléknál, még azok számára is, akik soha
nem láthatták őket színpadon. Nánó
Csaba óvatosan, lágyan áramló tapintattal, halk alázattal, s
végtelen szeretettel, úgy, mint ki egy tűnő világot búcsúztat,
vezeti az olvasót e művészek legbelsőbb szobájába. Ahol kétség
már alig, s fény helyett inkább már árnyék szitál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése